Tudatosság…Mit Jelent? Tudatosság 8. A történet 2/2.

Tudatosság…Mit Jelent? Tudatosság 8. A történet 2/2.

Több órai alvás után ébredsz, és lassan tudatosul benned mindaz, ami veled történt, az elmúlt napok eseményei élesen mutatkoznak, megjelenik benned a szenvedés és a megadás kontrasztja. Ám egyidőben történik még valami! Figyelmes leszel valamire a fűben, ami eddig nem tűnt fel. Csillog valami nem messze tőled. Négykézláb odamászol, és kerek szemmel bámulod a csodát, hisz lehetetlennek tűnik a fűben lapuló tárgy képe elméd számára. A fűcsomók között egy bicska csillog a Nap fényét visszaverve. Ebben mi oly rendkívüli? Talán csak az, hogy ez a bicska a tiéd. Amikor csónakba ültél, nem találtad, e nélkül eredtél útnak, és le is mondtál róla azzal, hogy elveszett. Hogy került ide? Itt volt azóta, hogy elvesztetted. Erről a pontról indultál el 4 napja. Visszahozott a sorsod ugyanoda. Talán nem véletlen...Ez nem véletlen...Nem létezik véletlen :)

Újult erővel ismét a folyó felé indulsz. Csónakod hűségesen ringatózik a parton várva, hogy a hullámokon repíthessen új céljaid felé. De ugyan mik e célok? A hófödte hegyek a messzi távolban? A kimerülésig való evezés? Nem...

Kimért lassúsággal veszed kezedbe sorsod. Csónakod kötelét megragadva lendületet veszel, és a folyón ringatózol ismét, akár csak 4 nappal ezelőtt. Ám valami megváltozott. Ez egy másik ember, aki a csónakban ül. Az evezőket bedobod a ladik aljába, amint a folyó közepére evezel, és csak ülsz. Tekinteted körbejár, így látsz meg minden apró részletet abból, mi körülvesz, így hallsz meg minden parány neszt, minden hangot mi feléd száll. Erőlködés nélkül, csak ülsz a csónakban, és megnyílsz a világ felé, és a világ válaszol. Válaszol a Nap és a felhők, az erdő, a folyó csobogó vize, a madarak röpte, a folyóhoz érkező szomjukat oltó vadak csapatai. A folyón felfelé, a sodrással szemben, erőlködve és kínlódva mindez nem is létezett. Most pedig itt van, csodája neked nyílik, csak be kell fogadnod. Engedd, hogy a víz vigyen lefelé. Nem találkozol hófödte hegycsúcsokkal, nem feszíted meg izmaidat, hogy leküzdd a sodrás erejét, megengedőn csordogálsz lefelé, befogadván a természet minden parány részletét. Engedd meg magadnak mindezt, és küzdelmeid véget érnek. Ezer csodára lelsz ebben az állapotban. Emlékezz! Mit tettél? Fel-adtad! Ez nem kudarc...ez bölcsesség. A bölcs ember, ha nem tud megoldani valamit, akkor átengedi másnak a feladatot. Ez történt veled is. A megoldás kulcsát átadtad egy Fel-sőbb erőnek. Választ is kaptál arra, hogy helyesen tetted e. A válasz a bicska volt a fűben. Köszönöm, hogy megoszthattam veled ezt a történetet. Élj megengedőn és befogadón. Szép Megélő Napokat Neked!

http://www.tantra-feny.hu/vilag.htm