Tudatosság-A harag, gyűlölet, félelem vége
Amikor megérted, hogy a VILÁG érted van, onnan már az Utadat szolgálja. Lelj rá ÖnMAGadra! Kattanj rá a Tudatosságodra!Katt ide!
Tudatosság A Harag,Gyűlölet,Félelem vége. A mindennapok, de nem a hétköznapok talán egyik legnehezebb része, amikor felvillan egy-egy kép a félelmeinkről, vagy kísértenek a múlt árnyai és eszünkbe jutnak azok a személyek, akik ártottak nekünk, vagy szeretteinknek, és ilyenkor feljön bennünk a harag, a gyűlölet, vagy a félelem. Szerintem ezeket a legnehezebb letenni az életben. Soha ne nyomd el magadban az ilyen érzéseket, ha jönnek, akkor éld meg őket teljességükben. Ha ráerőszakolod magad arra, hogy TE ezt nem engedheted meg magadnak, és lenyomod, elsikálod, akkor az benned marad, és elérte a célját, blokkot képez benned. A blokkok azok a negatív energiák, melyek mindegyike egy-egy kis homokzsák a léghajód fedélzetén, és akadályozzák, hogy felemelkedj. Ha tudatos vagy, tehát megérted a Lét működését, és átlátod a történéseket, de nem tudod mégsem letenni ezeket a negatív érzelmi energiacsomagokat, akkor is itt ragadsz az anyag dimenziójában, nem fogsz emelkedni. A magam oldalát tekintve, én is ezeket tudtam a legnehezebben letenni. Akkor vettem észre, hogy sikerült, amikor már azokra a személyekre, akiktől rosszat kaptam az életben, és gyűlölettel és haraggal gondoltam rájuk szinte minden nap, azokra először nem gondoltam negatívan. (Nem akartam megverni, megölni, balesetben eltüntetni stb. őket) A semleges érzések aztán lassan melegség és hála, parányi szeretet formájában kezdtek el a lelkemben megjelenni. Amikor pedig már senki nem tudott bennem haragot és gyűlöletet kiváltani napokon, heteken, hónapokon keresztül, akkor mondhattam, hogy letettem a negatív érzéseket. Képzeljétek, amikortól már nem jöttek az agyonverem, leütöm, megfojtom érzések, akkortól valami nagy változást éreztem. Mintha nem is ugyanaz az ember lennék, mintha megérkeztem volna oda, ahová vágytam mindig, amiről azt hittem korábban, hogy a sok pénzzel lehet elérni, most pénz nélkül, nagyobb erő nélkül elértem. Egy emelkedett jóérzés, egy euforikus állapot érkezett meg, és nem csak pár percig, hanem akár órákon keresztül is tartott.
Amint korábban már említettem, az életünket valójában nem is mi éljük, mi csupán játékbabák vagyunk, akikkel a Felsőbb Én játszik, írja a szövegünket, a jeleneteket, melyeket eljátszat velünk, passzívan azt tesszük, amit a sorsunk által véghezvisz velünk. A szabad akarat is ott van, de mivel ezt is részleteztük már, most erre nem térnék ki. A lényeg, hogy haladjunk abba az irányba, ahol már nincs bennünk harag, gyűlölet és félelem. Ha megértettük azt, hogy a Felsőbb Én is mi vagyunk, csak egy magasabb dimenzióbeli része teljes lényünknek, és születésünk előtt Ő vagyunk, akkor tudjuk, hogy Mi írjuk sorsunkat, tehát életünk minden jelenetét és percét. Amikor egy-egy embertársunkkal kapcsolatba kerülünk, az azért történik, hogy ő valamire rávezessen bennünket, tehát tanuljunk, gyarapodjunk általa, tudásban, megtapasztalásban, érzésekben. Ezen felebarátaink csak és kizárólag azt teszik, azt mondják, amit Mi írtunk nekik, mivel a sorsunk könyvét Mi írjuk. Semmi olyat nem tesznek velünk, amit születésünk előtt nem beszéltünk meg velük. Következésképpen nem ők tehetnek arról, hogy ártanak nekünk, hanem Mi magunk vagyunk mindennek az okai. Ezért soha nem okolhatsz másokat a veled történt dolgok miatt, a hibáid miatt, csak magadat, és általad a magasabb dimenzióbeli Énedet, aki megéli a földi testben azt a színdarabot, vagy filmet, amit írt, teljességében. Tudd, hogy mindent tud, érez, megtapasztal, amit Te, a gondolataid szintjéig. Akkor most kezdj el haragudni Önmagadra…viszont, ha eljutottál az önszeretetben arra a szintre, amit korábban említettünk, akkor nem haragudhatsz önmagadra sem. Így azok az embertársaid, akik bántottak életed során, mind azt tették, amit Te akartál tőlük. Légy hálás nekik, hogy megtették, amire kérted őket, és szeresd őket, mert ők a magasabb dimenzióbeli családod tagjai, veled egy lélekcsaládban vannak. Amikor más életekben (inkarnációkban) vagy, ott a mostani apád, éppen lehet a te fiad, vagy az édesanyád, te pedig lehet, hogy a lánya vagy. A szerepek és a nemek életenként eltérnek. Kérlek gondold át mindezt, és ha tudatosan áttekinted, és beleérzed magad egy-egy felebarátod életébe, valamint átlátod a leírtakat, akkor megérted, hogy mind szeretnivaló emberek, ha bántottak is téged ebben az életben. Gondolj hát minden emberre szeretettel, és hálával, hiszen mind a sorsod megélésében segítenek, felvállalva akár a rossz ember szerepét is a Te érdekedben. Vezesse mostantól a tudatos megértés a mindennapjaid, és lásd tisztán Önvalód, hogy Ki is vagy, és mi végre születtél…vezessen Fény az Utadon. A magyar a mag-ya (magia) beavató nyelve így mondja: a félelem csak fél-elem, a gyűl-ölet, a szer-etet.
A Felsőbb Én soha nem akar rosszat, mindent okkal kapunk, ezért nincs is okunk a félelemre, hiszen ki az, aki ártana magának. Ha mégis valami baj ér bennünket, annak okai mi vagyunk, hiszen ÉN VAGY-OK. A lényeg, hogy soha ne legyen okunk félni, hiszen a sors adott, a Felsőbb Én, aki végigkísér Utunkon és megél velünk mindent, az egész életünket, nem hagy cserben. A félelem az elme, vagy ego szüleménye, hiszen a jövőbe vetítünk egy eseményt, ami nem kedvező, fájdalmas, rossz számunkra, azonban ez legtöbbször nem következik be, így a semmit vetítjük magunk elé. Gyakorlatilag a félelem nem is kellene létezzen. A leggyakrabban a félelem, az életünk, az általunk szeretett személyek, megszerzett, vagy birtokolt tárgyak elvesztésének lehetőségéből adódik. Ha ezekről le tudsz mondani jó szívvel, persze ettől nem veszíted el őket, csak egyszerűen elfogadod a sorstól, hogy megtörténhet, hogy elveszíted őket, akkor már nincs alapja a félelmednek, az kioltódik. Kialakulhat a félelem a pénz hiányának lehetőségétől is, ami, ha bízol a sorsban, és elfogadod, hogy a Felsőbb Éned nem hagyja, hogy komoly baj érjen, a sorsod beteljesítteti veled, és abban nincs benne, hogy szegénynek kell lenned, vagy éhen kell halnod, akkor nem történik meg. Ha pedig karmikusan ez van megírva, akkor sincs okod félni, csak megélni kell, bármilyen rosszul is hangzik. Az általunk szeretett ember, vagy önmagunk halálától való félelem szintén értelmetlen, hiszen ha valaki nem lesz öngyilkos, akkor a sors által meghatározott időpontban fog meghalni. 0-120 éves kor között. A halállal pedig nincs vége semminek, csupán hátrahagyjuk a hús-vér testünket, de valójában ebből nem sokat érzünk, hiszen azt tapasztaljuk, hogy élünk tovább, csak még jobban érzékeljük, tapasztaljuk a körülöttünk lévő világot, és amikor magasabb dimenzióba emelkedik asztráltestünk és szellemünk, akkortól a földi léttől sokkal kellemesebb világba jutunk, így semmi okunk félni a haláltól. Egy szeretett ember halála hatalmas űrt hagy maga után, azonban csak annyit jelent mindez, hogy a fizikai testét nem látjuk, amíg mi is itt a Földön tartózkodunk, nem tudunk vele beszélni, de lelkünkben, emlékeinkben őrizzük, és tovább éltetjük, halálunk után pedig találkozunk újra vele. Ettől sincs okunk félni. A félelem helyett válasszuk a tudatos megélést és megtapasztalást, bármi is történik velünk. A Föld Után c. filmben egy rövid jelenetben Will Smith elmondja a félelem értelmetlenségét, mielőtt ellenségünkkel szállunk harcba.
https://www.youtube.com/watch?v=VFuvMJmp9GU
Ezt és hasonló írásokat olvashatsz a Tantra-Fény-Mag oldalon.
TUDATOSSÁG-A Harag,Gyűlölet,Félelem vége
Kristóf István
